Karácsonyi játékdélután a Jószolgálati Otthonban

E-mail Nyomtatás PDF
„Hát ez király volt!” – így fogadott másnap az a négy tanuló, akik részt vettek a Jószolgálati Otthonban tartott karácsonyi játékdélutánon. Boldogságtól sugárzó arccal mesélték élményeiket, pedig pár nappal korábban egyáltalán nem voltak lelkesek. Volt, aki még sosem beszélt fogyatékkal élő fiatalokkal, és kicsit félt is közéjük menni. Ők maguk is elcsodálkoztak rajta, hogy végül milyen jól sikerült a közös karácsony. Papp Attila 11Z osztályos tanulót kértem meg rá, hogy ossza meg velünk élményeit:
 
alt
 
 
A feladatunk az volt, hogy különböző játékokat mutassunk be fogyatékkal élőknek és bevonva őket a játékba megnevettessük őket. Legelőször Amerikából jöttemet játszottunk, láttuk rajtuk, hogy nagyon élvezik. Ezután kacsintós gyilkos következett, amiben voltak nehézségek is, mert arra nem gondoltunk, hogy nem mindenki tudja majd elolvasni a kártyán szereplő szavakat, de megoldottuk a problémát és ügyesen végigjátszották a játékot. Igazából nem is számítottunk rá, hogy ilyen ügyesek, és ilyen hamar kitalálnak mindent, ezért  rögtönöznünk is kellett. Egy szókitalálós játékot találtunk ki, olyan szavakat kerestünk, aminek a megfejtése nem okoz gondot nekik. A kitalálók között kiosztottuk a megmaradt szaloncukrokat, sütit és ajándékot.
 
A csapatban eleinte felemás érzéseket váltott ki ez a projekt. Volt, aki izgult vagy félt bemenni, volt, aki teljesen nyugodt volt. Én már sokszor voltam az otthonban segíteni, de korábban inkább a feladatra koncentráltunk, és kevesebbet beszélgettünk a gondozottakkal. Teljesen meglepődtem, amikor megismertem ezt a légkört, mert erre a szeretetteljes fogadtatásra igazán nem számítottam. Az ajtóban az összes gondozó várt minket és egy gondozott is ott volt, aki illedelmesen bemutatkozott, kezet fogott mindenkivel, és bevezetett minket a többiekhez.
 
A hangulat az elején feszült volt, mert a lányok nagyon izgultak. Ahogy teltek a percek, oldódott a feszültség. Amikor odaadtuk egyenként az ajándékokat, nagyon örültek nekik, látszódott a szemükben az a csillogás, mint ami az enyémben is volt kis koromban. Jó volt látni az örömüket, mert tudom, hogy a társadalom mennyire kirekeszti őket. Nagyon boldogok voltunk, hogy megajándékozhattuk őket, hiszen az őszinte örömük minket is melegséggel töltött el. Így, hogy közeledett a szeretet ünnepe, jó volt kicsit boldognak látni őket. Kaptunk tőlük egy saját kezűleg készített ajándéktasakot és benne egy kis angyal karácsonyfadíszt, amit másnap közösen feltettünk az iskola karácsonyfájára.
 
Nagyon nehéz volt összehozni a csapatot, de végül sikerült és a senki nem bánta meg, hogy jelentkezett!!! Megtanultam, hogy hiába mások, mint mi, igazából alig térnek el az átlag emberektől. Nem azt mondom, hogy totál átlagosak, de nem olyanok, amilyennek a hallottak alapján képzeltem őket. Ők is megérdemlik a törődést, hogy ugyanúgy bánjunk velük, mint egészséges társainkkal. Jó lenne, ha ezek az alkalmak nem csak egy évben egyszer – karácsonykor – ismétlődnének, hanem a többi ünnepen is.
 
Módosítás: ( 2015. Január 12. hétfő, 22:54 )  

Születésnapi Facebook oldalunk

Archív fotók, filmek, tablók

alt

Követelek tőled, mert tisztellek

alt